Egy csendes nyugodt csütörtöki nap volt.Elhatároztam,hogy ma nem fogok otthon tanulni,hanem elmegyek a park egyik legcsendesebb kis zugába,amit még én fedeztem fel kiskoromban.Hazamentem összeszedtem a könyveimet és előkerestem a telefonomat a táskám aljáról.Mielőtt volna,anyáéknak hagytam egy üzenetet.
A park nagyon közel van a házunkhoz.Megkerestem a kedvenc helyemet és leültem egy padra.Elkezdtem hallgatni a kedvenc bandám zenéjét,ami a One Direction és elővettem a németkönyvemet.Ugyan is csak zene mellett tudok csak tanulni,amit anyáék sosem értettek meg.Belemerültem a tanulásba és amikor felnéztem,majdnem szívrohamot kaptam.Egy nagyon helyes fiút láttam magam előtt,aki engem bámult és nagyon hasonlított Zayn Malikra. De az nem lehet.És megláttam,hogy nála is egy németkönyv van pont mint az az enyém.Még mindig csak bámultuk egymást,ezért kénytelen voltam megszólalni.
-Segíthetek valamiben?
-Nem csak olyan szépen énekeltél és azt gondoltam,hogy ide ülök és végig hallgatom,de ahogy megláttál elhallgattál.
-De hát én nem is énekeltem,hanem németet tanultam.
-De igen is énekeltél és még azt is tudom,hogy mit.
-Ugyan mit?-néztem rá kérdően,mert ha tényleg azt hallgattam amit ő mond,akkor tényleg hangosan énekeltem.
-A One Direction új számát.-ez nem igaz akkor tényleg énekeltem.
-Akkor tényleg énekeltem,már tudom anyáék,miért nem díjazzák ezt a tanulási módszeremet.-hajtottam le a fejemet mert a fiú még mindig engem bámult.
-És mondjak valamit,te sokkal szebben énekelsz,mint az az öt majom.
-Hogy mondhatsz rájuk ilyet?-förmedtem rá mérgesen.
-ó bocsánat nem tudtam hogy teljesen oda vagy értük.
-Nem is csak tetszik a zenéjük és nagyon jól néznek ki.Amúgy meg hogy hívnak?
-Z..Trip Morgen vagyok és te?
-Hope Parker. És mondták már neked,hogy nagyon hasonlítasz Zayn Malikra?
-Igen már mondták nem is egyszer.
-Látom te is németet tanulsz.
-Igen és úgy látszik,ugyan azt,mint te.-mutatott a könyvre.
-Amúgy te hova jársz iskolába,mert én még egyszer sem láttalak a sulimban.
-Magán tanuló vagyok,mert nincs időm a rendes sulira.
-Miért tán olyan híres vagy,hogy így hasonlítasz Zaynre?
-Nem mondhatom el,de hidd el elmondanám neked,csak félek a következménytől.
-Milyen következménytő?Mondd már el csak nekem nem tudja meg senki.
-Bárcsak elmondhatnám.-ekkor elkezdett csörögni a telefonja,de nem vette fel.
-Miért nem veszed fel?
-Ha fontos,majd vissza hív,-majd mellém ült a padra.
-És gondolkodtál már azon,hogy vissza mész a suliba?
-Nem,de ha egy ilyen szép lány megkérne,repülnék,hogy iskolába mehessek.-mondta és féloldalasan mosolygott.
-Ez nem igaz még a mosolyod is olyan,mint a Zayné!
-Igen és a szemem is.
-Hagy nézzem!!-közelebb hajoltam hozzá,hogy megnézzem,de lecsukta a szemét.
-Na ez nem ér!-kinyitotta a szemét és közeledni kezdett felém,én pedig gyorsan elhúzódtam.
-Bocsánat nem akartam.
-Semmi baj csak még egyszer ne csináld ezt.Előtte ismerjük meg jobban egymást.-az utóbbi mondatomnál felcsillant a szeme.
-Oké,és mikor ismerjük meg jobban egymás?-mondta kihívóan.
És megint csörgött a telefonja.
-Azt mondtad,ha megint csörög felveszed.
-Na jó,de csak a te kedvedért.
Telefonbeszélgetés: (nem Hope szemszögéből)
-Mizu Tesó?-kérdezte Zayn
-Semmi miért nem jöttél még vissza,már minden hol kerestünk.Hol vagy?-kérdezte Louis mérgesen.
-Nyugi van itt vagyok a parkba.
-És ugyan melyikben a sok közül?
-Amelyik közel van a házunkhoz.
-Ja jó 5 perced van,hogy haza gyere.
-Mert?
-Mert interjúnk lesz!-kiabálta a telefonba.
-Jó akkor 5 perc múlva otthon.-letette a telefont.
Hope szemszöge:
-Na már is hiányolnak?-kérdeztem meg tőle.
-Igen és 5 percet kaptam még.Addig mesélhetnél magadról.
-Oké!Hope Parkernek hívnak.18 éves vagyok és itt lakom a közelben.És amint hallottam te is.
-Te hallgatóztál?
-Nem csak tudod nem vagyok süket.
-Ja jó tényleg.
-Akkor folytatom tovább.Van egy húgom Izzy Parker aki 16 éves.Na most te jössz.
-Rendben. Trip Morgennek hívnak.19 éves vagyok és igen én is itt lakom a közelben.Rajtam kívül 4 fiúval lakom egy házban,akik a legjobb barátaim.Nagyjából ennyi lenne,de még valamit elfelejtettem.Megadnád a telefonszámodat?
-Igen.-és leírtam neki egy lapra.
-Na azt hiszem,hogy lejárt az 5 percem.Örülök,hogy megismertelek,majd még hívlak.
-Ne várj én is megyek,nekem is ideje lenne hazamennem.
-Jó-haza sétáltunk és közben beszélgettünk,amennyit lehetett 2 perc alatt.
Aztán megérkeztünk a házamhoz.Elköszöntem tőle és bementem a házba.
Beléptem az ajtón és egyből a kiskutyám fogadott.
A neve Diablo,de én csak Daginak neveztem.Felvettem és megsimogattam.A konyhában anya főzött és mondta,hogy félóra a vacsiig.Ittam egy kicsit,aztán felbaktattam a szobámba,ahová kiskutyám végig követett.Mikor kinyitottam a szobám ajtaját,megláttam,ahogy a testvérem az ágyamon ugrál,valamilyen zenére.Amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam a zenét.
-Te meg mit keresel a szobámban,megmondtam már,hogy csak akkor jöhetsz be,amikor engedélyt adok rá!!-förmedtem rá.
-Jól van,jól van megyek akkor az enyémbe.-szedte össze a holmiját.
-Remélem is.
-Ja amúgy keresett Ashly és azt üzeni,ha hazaértél hívd fel,mert még egész nap nem beszéltetek.
-Rendben.-mire kimondtam becsapta az ajtót.
Rendbe tettem a szobám a tesóm rongálása után és utána felhívtam Ashlyt,hogy jöjjön át vacsorázni.Amikor a posztereimet nézegettem a falamon anya kiabált,hogy megjött Ashly,én pedig lementem hozzá.
-Szia Ashly!
-Szia Hope miért nem hívtál ma egyszer sem?
-Gyere fel a szobámba és elmondom.-indultam el és ő hűségesen követtet.
-Na mesélj miért nem tudtál felhívni?
-Na szóval délután elmentem a parkba tanulni tudod ahogy szoktam zene mellett. És mikor felnéztem megijedtem, mert egy fiú ült velem szemben és engem bámult. Azt mondta, hogy szépen énekelek. Beszélgettünk és elkérte a telefonszámomat.
-És?
-Mi és? Ja tényleg majdnem elfelejtettem tökre hasonlít Zayn Malikra. A kinézete, a mosolya és még a szeme is. És mikor megakartam nézni a szemét, majdnem megcsókolt.
-Mi az, hogy majd nem? Ne várj kitalálom elhúzódtál igaz?
-Igen mi mást tettem volna, mikor még nem is ismerem.
-Ja!! NA és most már ismered?
-Nem csak a nevét és az életkorát tudom, ja meg azt, hogy ő is a közel lakik a parkhoz.
-Á lehet a rég nem látott szomszédod. Tudod a szembelévő házba.
-Á ne hülyéskedj már!
-Na jó.
-Mesélj neked milyen volt a napod?...
Zayn szemszöge:
Hazaértem és egyből letámadtak a többiek.
-Hol a francba voltál az 5 perc már rég lejárt!-mondta dühösen Liam.
-Egy lánnyal voltam a parkban ha nagyon tudni akarjátok.
-Na és, hogy néz ki, van testvére?-kérdezte Harry.
-Na de drágám én is itt vagyok, majd akkor ha én nem hallom.-ütötte nyakon Louis Harryt.
-Jó elnézést édesem.-mondta.
-Jó, jó na srácok indulás az interjúra.-mondta Liam.
-Jaj skacok én éhen halok nem állhatnánk meg útközben valahol kajálni?-kérdezte na vajon ki? Niall
-Erre az esetőségre is felkészülve készültünk el egy negyed órával előbb.- mondta Liam.
Egész interjú közben Hope járt a fejemben. Arra a döntésre jutottam, hogy majd csak akkor árulom el neki, hogy ki vagyok, amikor már jobban megismertük egymást.Ekkor a riporternő megkérdezte, hogy hogy állunk a lányokkal.
-Na fiúk ki hogy áll a lányokkal?
-Én szabad vagyok.-jelentette ki elsőként Harry.
-Én is.-csatlakozott Louis.
-Szint úgy.-mondta Niall.
-Nekem nincs barátnőm.-mondta Liam.
-Na és te Zayn, veled mi a helyzet? Foglalt már a szíved?
-Hát van egy lány aki tetszik, de félek, hogy az elején .
-Ó értem.
Beszélgettünk még sok mindent a turnékról és a dedikálásokról. De én megint nem oda figyeltem. Amikor a zsebembe nyúltam megtaláltam azt a cetlit, amin Hope telefonszáma volt. Elterveztem, hogy amint haza érek írok neki egy SMS-t. Kb 2 óra hosszas volt az interjú és mikor hazaértünk írtam Hopenak.
"Szia Hope találkozhatnánk holnap valamikor a parkban? Szeretnélek jobban megismerni.
Üdv:Tripp Morgen"
10 perc se telt bele már is válaszolt rá.
" Persze délután ráérek. Én is szeretnélek megismerni.
Üdv: Hope"
Igen ez az. Lementem a konyhába enni. Furcsa a fiúk mintha kerülnének engem mióta hazajöttünk. Megkajáltam, utána vissza mentem a szobámba. És mit látnak szemeim, mind a négy fiú ott ül az ágyamon és a telefonomat babrálják.
-Hát úgy látszik, már magánéletem sincs.-szólaltam meg, és a többiek pedig megrezzentek ijedtükben. De Niall még az ágyról is leesett. Ezen mindenki elkezdett nevetni.
-Tudod haver, hogy mi mindent megosztunk egymással.-mondta Louis.
-Igen úgyhogy mesélj, hogy néz ki, hol találkoztál vele, van-e testvére és hány éves.-sorolta fel Harry a kérdéseket.
-Na jó Hope Parkernek hívják. 18 éves. Nagyon jól néz ki hosszú szőke haja és kék szeme van.Kedves és aranyos.Van egy 16 éves testvére Izzy Parker.
-Jó és ha már a telefonodat megnéztük, áruld el, hogy ki ez a Tripp, aki ennek a Hopenak írt üzenetet a te telefonodról?
-Tudjátok, amiről beszéltem az interjún, hogy van ez a lány és tetszik csak már az elején elrontottam.
-Tesó ugye nem azt akarod mondani, hogy te vagy az a Tripp?-kérdezte Louis.
-De igen.-hajtottam le a fejemet.
-De miért? Miért nem mondtad el neki, hogy ki vagy te igazából?-vont kérdőre Liam.
-Azért mert féltem,hogy ő is egy őrült rajongó, de lehet, hogy tévedtem és ezért most nagyon gyűlölöm magam emiatt.
-Nyugi mond el az igazat neki, hogy ki vagy és lehet, hogy megérti miért hazudtál neki.-mondta Naill, ami meg is lepett, mert most az egyszer mondott valami értelmeset. És nem csak azt, hogy "Éhes vagyok" meg "Van itthon valami kaja?"
-Igazad van holnap délután úgy is találkozunk és akkor elmondom neki az igazat.
Hope szemszöge:
Beszélgettünk még Ashlyvel. Ő azt mondta, hogyha vele ez történt volna és a fiú hasonlít Louisra, akkor ő nem húzódik el mint én, hanem rávetette volna magát.Ezen én már meg sem lepődtem. Tényleg ki is ment a fejemből, hogy szombat délelőtt Lillyvel megbeszéltünk egy találkozót. Lillyvel kiskorom óta jóban vagyok. Mi így hárman elválaszthatatlanok voltunk.Együtt szerettük meg az 1D-t is, és együtt néztük a fiúkat a gördeszkapályán, és együtt tanultunk meg deszkázni. De tavaly Lillyék elköltöztek Párizsba, de az apukája ismét itt kapott állást így visszaköltöznek. És ezt meg kell ünnepelni, hogy visszajönnek. Ezért elmegyünk 4-en (Én, Lilly, Ashly, és a tesóm Izzy) a plázába, vásárolni és ott is fogunk ebédelni. De még mindig jobban izgat a holnapi nap.De miért hasonlít ennyire Zaynre? De ha mégis Zayn az miért hazudott? Talán azt hitte, hogy én is egy őrült fan vagyok, hogy amint meglátom rávetem magam? Na mindegy majd kiderül. Lementünk vacsorázni, utána lefürödtem és mentem aludni. Másnap reggel arra keltem, hogy a kutyám nyalogatja a kezemet. De még jó, hogy felkeltem, mert már így is késésben voltam a suliból. Gyorsan felkeltem, felöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajamat és a sminkemet és legutoljára megkerestem a gördeszkámat. Gyorsan siettem, ahogy csak tudtam. Suhantam a sima járdán a deszkámmal, és ennek köszönhetően, majdnem nekimentem egy fiúnak. Hátranéztem, hogy ki volt az, de nem tudtam megnézni, mert Ashly hirtelen kiugrott elém és megállított.
-Jézus Hope, legalább előre figyelj!-mondta Ashly.
-Ja jó bocsi, csak majdnem nekimentem egy srácnak.
-Igen meg nekem is!!-tette mérgesen csípőre a kezét.
-Jó bocsi.-aztán mentünk tovább a suliba.
A suliban nem történt semmi. Utolsó órán már alig vártam, hogy kicsengessenek. Mire kiértem a suliból jött egy SMS-em. Gyorsan megnéztem.
"Szia Hope! Hány órakor találkozzunk és hol?
Üdv: Tripp"
Én pedig gyorsan visszaírtam neki.
""Felőlem 1 óra múlva a parkban is megfelel."
1 perc sem telt bele már is írt.
"Rendben majd akkor mondani akarok valami fontosat."
Vajon mi lehet az a fontos dolog? Mindegy inkább elindultam haza. 10 perc alatt hazaértem. Megebédeltem, átöltöztem és elindultam a parkba. Hallgattam a zenét és elindultam a parkba deszkával. Megkerestem a saját kis helyemet, amiről már Tripp tudott. Leültem a padra és vártam őt. öt perc után meg is érkezett egy szál virággal.
-Ezt neked hoztam.-mondta és átadta a virágot.
-Köszönöm.
-Tudod írtam az SMS-ben, hogy van egy fontos dolog, amit elakarok mondani neked és igazából ezt már akkor elkellet volna mondanom, amikor tegnap találkoztunk, de féltem attól, hogy hogy reagálsz rá...-mondta.
-És mi az amit nem mondtál el?
- Azt, hogy én nem Tripp Morgen vagyok, hanem Zayn Malik.
-Micsoda szóval te végig hazudtál nekem? Hogy tehetted?-kérdeztem tőle mérgesen.
-Én azt hittem, hogy te is egy őrült rajongó vagy, mert itt hallgattad a zenénket és...-nem hagytam, hogy befejezze.
-És, hogy egyből letámadlak, mert te vagy a híres Zayn Malik? Hát rosszul hitted. Nem is ismersz és már ilyet feltételezel rólam? Az egy dolog, hogy a zenéteket hallgatom, és hogy bejössz nekem, de nem vagyok olyan, amilyennek hittél.-nem hagytam, hogy szóljon, hanem inkább gyorsan elmentem onnan.
De nem haza mentem, hanem elbújtam, hogy megtudjam, hogy hol lakik. El is indult és én követtem , de úgy, hogy ne vegyen észre. Hirtelen megállt a házunk előtt és azt nézte szomorúan. Aztán bement a szembe lévő házba. Mi, most tényleg itt lakik? Lehet, mert kulccsal ment be a házba. Nem baj, nem érdekel, most csak az a fontos, hogy soha többé ne lássam. Hazamentem és felmentem a szobámba és ami volt One Directionos poszterem a falon mindet letéptem onnan.A falam nagyon csúnya lett utána ezért majd lekelessz festeni az egészet. Kimentem az erkélyre és véletlenül a szemben lévő ház egyik ablakán akadt meg a szemem. Ahol egy fiú éppen belevert egyet a falba. És utána leült az ágyra és akkor láttam meg, hogy ő Zayn. Kinézett az ablakon és meglátott engem, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam bementem a szobámba és behúztam az összes függönyt, hogy ne lásson be. Kilestem az ablakon és most már nem csak ő volt egyedül a szobában, hanem rajta kívül még négyen. És ekkor jöttem rá, hogy velem szemben lakik a One Direction, és az életem most fog gyökeresen megváltozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése