3. fejezet Bocsánatkérés

Mikor felnéztem Zaynt láttam meg.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán tőle.
-Téged azért, hogy megbeszéljük ezt a dolgot és, hogy bocsánatot kérhessek tőled.-mondta.
-De én nem akarok veled semmiről sem beszélgetni.-mondtam.
-De csak egy 5 percre.
-Menj nyugodtan.-mondták a lányok és közben pedig lökdöstek.
-Na jó de csak pár perc.-mondtam és mentem utána.
Egy nyugodt helyre vezetett és leültünk egymás elé.
-Miről akarsz beszélni?
-Arról, amit tettem.
-Ó miért mit tettél?
-Hogy hazudtam arról, hogy ki vagyok.
-Ó az te voltál? Én azt hittem, hogy az a majom volt. Hogy is hívják Trip Morgen?
-Nem az én voltam az a majom. De csak azért hazudtam neked, mert féltem, hogy csak te is azért szeretnél belém, mert híres vagyok.
-Jó tudod mit. Én bírom a zenéteket, meg igazából te voltál a kedvencem a bandából. De nem szerettem volna beléd csak azért, mert híres vagy.
-Tudod nem is gondoltam volna csak már annyi sok lányban csalódtam és nem akartam még egyben és főleg nem akkor, amikor már beleszerettem.
-Te tényleg belém szerettél?
-Igen szerinted ha nem akkor küldtem volna neked 23 bocsáss meg üzenetet?
-Jó ez valamennyire igaz.-már éreztem, hogy mindjárt megesik rajta a szívem, hogy olyan szomorúan néz rám. Ezért ránéztem az órámra.
-Sajnálom lejárt az idő. És ha most nem haragszol visszamennék a csajokhoz beszélgetni és enni.-azzal felálltam és elsétáltam onnan.
-Na mi volt?-kérdezték a lányok.
-Semmi, amikor éreztem, hogy már mindjárt megbocsájtok neki, gyorsan az órámra néztem és az idő lejárására hivatkozva visszajöttem.
-De most szereted vagy nem döntsd el.-mondta Lilly.
-Szeretem és ő is szerelmes belém, de ez nem változtat semmin.
-Jaj hagyjátok már majd eldönti ő maga. Amúgy is ahogy láttam nagyon mérges volt Zaynre, mert az összes posztert letépte a falról.-mondta Izzy.
-Végre egyszer mellém álltál. Köszi hugi.
-Semmiség, de most már amikor akarok akkor mehetek be a szobádba. Vagy legalább is engem csak az ablakod érdekel.
-Mi az, hogy az ablak érdekel? Hope ha megengeded neki, akkor mi is minden áldott nap nálad fogunk lógni, vagyis csak az ablakodon.-ezen mindannyian elkezdtünk röhögni.
-Nem az ablak csak is az enyém és mindig be lesz húzva a függöny, hogy még véletlenül se lássam meg.
Amikor befejeztük a kajálást, elmentünk még pár ruhát venni, meg cipőt.Utána pedig hazamentünk. Amint beléptem a szobámba majdnem elestem a gördeszkámban. Innen eszembe jutott, hogy ismét el kellene kezdeni trükköket tanulni. Már egy pár megy, de én többet akarok tudni. Amikor eljutottam végre az ablakig, kihúztam a függönyt és kimentem az erkélyre. Észrevettem, hogy az ablakban egy másik papír van.
"Elfogom érni akkor is valahogy, hogy megbocsáss. Nem teheted ezt velem örökre. Csak adj egy esélyt, hogy jóvátegyem és hogy jobban megismerjük egymást."Ezt a szöveget elküldte SMS-ben is. Én is kiírok neki valamit."Nincs mit jóvátenned, inkább felejts el örökre. Én is ezt fogom tenni."És kiraktam az ablakomba és behúztam a függönyt, hogy ne lásson be. Fél óra múlva felhívott. Most vegyem fel neki? Igen felveszem mi rossz lehet belőle.
TELEFONBESZÉLGETÉS: 
-Igen tessék ki beszél Trip vagy Zayn?
-Zayn vagyok.
-Ó úgy már mindjárt más. Most végre nem hazudtál arról, hogy ki vagy.
-Ez most mi akar lenni, amit kiírtál, hogy felejtselek el örökre? Legalább csak egy esélyt adj, hogy megismerkedhessünk, és utána meglátjuk, hogy mi alakul ki belőle.
-Tudod én mit csinálok? Inkább hagyom, hogy egész nap sötétség legyen a szobámba, mint hogy azt nézzem mi van kiírva az ablakodba és hogy állandóan azt nézzem, hogy te hogyan bámulod az én ablakomat. 
Honnan veszed, hogy az ablakodat nézem?
-Hát nem is tudom, inkább onnan, hogy megéreztem-ameddig ezt mondtam odasétáltam az ablakhoz és kilestem rajta, hogy engem nehogy észrevegyen és lám mit látnak szemei,  Zayn ott áll az ablaknál és az enyémet stíröli.-vagy csak onnan, hogy látom.-és ekkor elhúztam a függönyt. Ijedtében ellépett az ablaktól, de utána visszalépett és a szemembe nézett. A megbánás és a szomorúságon kívül még láttam mást is a szemében, de nem tudtam rájönni, hogy mit.
-Hope én szeretlek és nem érdekel, hogy ha te nem, de én várni fogok rád.
-Látom nagyon megbántad, hogy hazudtál nekem. De még meg kell gondolnom azt az egy esélyt.
-Akkor megbocsájtasz azért a hülye hazugságomért?
-Igen, de ez még nem változtat semmin. Arra az egy esélyre meg a választ majd kiírom az ablakba.
-Jó rendben és még egyszer bocsánat.
-Már mondtam, hogy megbocsájtottam.
-Igen tudom. Jó éjszakát. És el ne felejtsd kiírni a választ.
- Jó rendben kiírom. Neked is jó éjszakát.
Letettük a telefont. Ilyen gyenge lennék, hogy ilyen hamar megbocsájtok neki? Na mindegy egy esélyt adok neki, de csak egyet. Kiírtam egy lapra csupa nagy betűvel, hogy:
"ADOK NEKED EGY ESÉLYT! <3."
Lementem vacsorázni, és utána pedig megfürödtem. Az ébresztőmet beállítottam 6 órára, mert még a kiskutyámat is ki kell vinnem sétálni. Olvastam még egy kicsit elalvás előtt, de nem bírtam sokáig, mert elnyomott az álom. Reggel az ébresztőre keltem. A kiskutyám már ott volt az ágyam mellett és nyüszített, hogy vigyem ki. Gyorsan felöltöztem, rendbe szedtem magam. De mielőtt elindultunk volna, kiraktam a lapot az ablakba és kihúztam a függönyt, hogy tudja igaziból gondolom és még ráírtam a papírra, hogy:" SZERETLEK. ". Mikor ezzel is megvoltam elmentem sétálni a kiskutyámmal. De valaki szembejött velem az úton. Hát ki más is lehetett volna, mint Zayn.
-Szia Hope!
-Szia Zayn. 
Odasétált mellém, de nem szóltam hozzá.
- Még láttam nem írtad ki a választ. Miért nem?
Most komolyan mikor ment el otthonról?
- Te mikor mentél el otthonról?
- 5:45-kor miért?
-Semmi.
- De most komolyan miért kérdezted?
- Semmiért. Menj haza és és nézd meg az ablakomat és megtudod.
- Miért már kiírtad?
- Igen.
- Oké akkor felhívom a fiúkat, hogy mondják meg mi van kiírva.
- Nem mert te fogod megnézni és nem a fiúk. Mert akkor visszavonom.
- Szóval akkor én most elmegyek és megnézem.- és már ott sem volt. Hazáig futott, hogy megnézze mit írtam ki. Lehet, hogy tényleg szeret?
Sétálhattunk már vagy öt perce mikor Zayn megérkezett
- Most komolyan ilyen hamar megjártad?
- Igen érted bármit. - ó Istenem olyan édes.
-Kérdezhetek valami?
- Amit csak akarsz.
- Ha nem mondod el hamarabb, hogy te vagy valójában Zayn akkor mikor mondtad volna el?
- Nem tudom előbb utóbb elmondtam volna úgy is.
- Akkor jó.
- Akkor most én kérdezek valami. Eljönnél velem ma valahová?
- Hát át kell még gondolnom. IGEN! 
- Szeretlek Hope és ahogy láttam a papíron te is.
- Jó bevallom én is szeretlek.
- Akkor én most megyek és majd szólok ha megyek érted.
- Oké. Szia. Szeretlek!
- Én is szeretlek szia.
Én még elsétáltam a kiskutyámmal a parkba. Fél óra múlva mentünk csak haza. Megnéztem Zayn ablakát és csak egyetlen papír volt ott. Az volt ráírva, hogy: " SZERETLEK!" És már tudom, hogy szeret és már nem haragszom rá.

A következő rész 5 komment után jön.

2. fejezet Egy csajos nap

Reggel hatalmas fejfájásra ébredtem. Először nem tudtam, hogy miért, de utána rájöttem. Hát azért, mert tegnap kiderült, hogy Tripp nem is az akinek mondja magát, hanem ő a One Direction egyik énekese a csodálatos az egyetlen Zayn Malik. Ó még , hogy csodálatos, inkább beképzelt. Azt hitte, hogyha megtudom, hogy ki ő majd egyből letámadom?Mert ha ezt akarta, akkor nagyon benézte. Nem is ismer és ilyet feltételez rólam. És az egyetlen, ami bánt, hogy hazudott nekem. Csak egy a baj, ha akarnám sem tudnám kiverni a fejemből, mivel velem szemben lakik és az ő szobája az én szobámra néz. Este is rengeteg üzenetet küldött, hogy bocsássak meg neki, de én nem tudok egy ilyen emberben megbízni.
Lementem reggelizni, utánna felöltöztem és rendbe szedtem magamat. Rendbe raktam a szobámat és kihúztam a függönyt. A Zayn ablakába megláttam valamit. Egy papír volt kitéve és ez volt ráírva hatalmas betűkkel:        "Megtudsz nekem valaha bocsátani?"
Most mit csináljak bocsássak meg neki, amiért becsapott, vagy tekintsem levegőnek? Mindegy, majd a csajokkal megbeszéljük ebéd közben, hogy mit csináljak. Elmentem a tesómmal a találkozónkra. A lányok már ott vártak minket a pláza előtt.
-Sziasztok, azt hittük, hogy már nem is jöttök.-mondta Ashly.
-Szia Lilly- ugrottam a nyakába-azt hittem, hogy soha nem fogunk találkozni és tessék itt állsz előttem teljes életnagyságban.
-Hát igen én is azt hittem, de tessék most itt vagyok és állítólag maradni is fogok, ameddig apát át nem helyezik megint.
-Remélem nem fogják, de mesélj mi történt veled? Mindenről tudni akarok.
-Jó lányok, de szerintem jobb lenne, ha bemennénk és ebéd közben megbeszélnétek ezt, mert én már nagyon éhes vagyok.-mondta a testvérem Izzy.
-Rendben.
Aztán bementünk és megrendeltük a kajánkat és leültünk beszélgetni.
-Na akkor kezdem is.-mondta Lilly-1 éve, amikor elmentem nagyon magam alatt voltam, mert itt kellett hagynom mindent házat, sulit és titeket na és persze a gördeszkás fiúkat.-ezen mind elkezdtünk röhögni. Igen Lilly már csak ilyen, mindig a fiúk járnak a fejében.
-Na jó és milyenek Párizsban a fiúk?-kérdezte Izzy.
-Hát helyesnek helyesek, de nagyon bunkók és beképzeltek.
-És jártál valakivel?-kérdezte Ashly.
-Nem hülye lennék olyan pasival összejönni.
-Tényleg és ha már itt járunk Hope neked írta ki valaki a szobáddal szembelévő ablakra, hogy idézem "Megtudsz nekem valaha bocsátani?"-kérdezte Izzy a két ujjával idézőjelet rajzolva.
Mi ezt ő honnan tudja? Az ő szobájából nem is lehet látni azt az ablakot. Na álljunk csak meg.
-Te megint jártál a szobámba, megmondtam, hogy nem mehetsz be oda.
-Hagyd a testvéredet, most inkább arról beszélj nekem, ki az a srác.-nézett rám egyszerre kérdően mind a 3 lány.
-Jó elmondom. Csütörtökön elmentem a parkba tanulni.
-Ugye nem mondod, hogy zenét hallgattál közben?-kérdezte Lilly.
-De igen, és mikor felnéztem ott ült előttem egy srác és engem bámult. És elkezdtünk beszélgetni és megemlítettem neki, hogy mennyire hasonlít Zaynre. És ő azt mondta erre, hogy a szeme is olyan én pedig megakartam nézni, de ő lecsukta a szemét.
-Ó a kis gonosz.-szólalt meg Ashly.
-Sss hagy mesélje már el!- ütötte vállba Lilly Ashlyt.
-És mikor kinyitott a szemét elkezdett felém közeledni én pedig megrémültem és elhúzódtam tőle .
-És mi a neve, hány éves?-kérdezte Izzy.
-19 éves és a neve mikor megismertem még Tripp Morgen volt, de most már nem.
-Mi az hogy most már nem? Nevet változtatott vagy mi?- nézett rám Ashly, mint aki nem érti.
-Bárcsak az lenne amit mondasz, de nem. Nem nevet változtatott, hanem hazudott nekem arról, hogy hogyan hívják.
-Miért hogyan?-kérdezte Lilly.
-Zayn Maliknak.-mondtam ki és mindenki rám kapta a fejét.
-Micsoda ez most komoly?
-Igen. Ja és még valamit nem mondtam.A velünk szemben lévő házban lakik a One Direction.-mikor ezt kimondtam odajött az asztalunkhoz egy alak. Felnéztem és Zaynt pillantottam meg.